A múltkor már írtam milyen is manapság felnőtt fejjel nyelvet tanulni ma Magyarországon, most talán egy kicsi reménysugár tűnt fel!
Szüleim még decemberben összefutottak egy régi ismerőssel és persze első kérdés én voltam. Meséltek az angol nyelvvizsgára készülésemről és ő fölajánlotta a segítségét, majd januárban térjünk vissza rá. Visszatértünk rá és azóta minden vasárnap délelőtt (Kata ismeri) a Gyóni Icához járok, kb. 1,5-2 órát angolozni baráti áron! Tényleg nagyon meglepett ennyi minden után!
Nagyon sokat jelentett, mert végre valaki megtudta mondani hol is tartok ebben a fene nagy tanulásban! Mennyit kell még és főleg a hogyan!
Az első alkalommal csak megbeszéltük mikor is lenne alkalmas, de ő már angolul is (gondolom felakarta mérni hol is tartok) akart beszélgetni! Már nem tudom második vagy harmadik alkalommal, de mondta, hogy "ő látja meg van bennem az ami kell és megcsináljuk". Ez akkora lökést adott, hogy a tanfolyamot is kezdtem más szemmel nézni.
Így most hétfőn és csütörtökön a tanfolyam főleg nyelvtan és beszélgetés Matt-el, vasárnap pedig Ilonkával témák, képek szituációk készülvén a szóbelire! Bár lehet, hogy ez is a dolga egy tanárnak, de nekem nagyon nagy dolog!
Azóta már bevállaltam egy prezentációt természetesen angolul és miről is szólhatna másról mint Auckland!
Minden hétfőn valaki felkészül olyan témáról ami, akár a családjával, akár kedvenc időtöltésével kapcsolatos.
Én azokból a képekből választottam párat amit az első kirándulásotokon készítettetek a belvárosról és írtam pár mondatot hozzá. Majd elküldöm! (Kata ne aggódj nem vagytok egyik képen sem rajta)
Nagy sikert arattam és persze jól esett, nagyon kedves volt a csoport!
Volt még pár kérdés, de nagyon jó volt! Köszönöm.
