SóstóZoo Nyíregyháza

                Az előző esti buli után, gyorsan aludtunk sokat és reggel hatkor már keltünk is!Frissen üdén . . . No ez azért nem ment ennyire könnyen! 

A reggelinél annyira néztem a forma 1-es futam elejét, hogy a kávém a nadrágomon ill.a padlón végezte. Ez annyira felébresztett nem is kellett másik!

Már mindenki a busz körül nyüzsgött én meg még a recepcióst akkor kértem  meg kapcsolja már vissza a tv-t, talán a rajtot elcsípem!

Ez annyira jó ötlet volt,  mert a fiúk egy része a recepciónál meg ált( mellettem) és együtt néztük a rajtot! Hű... 

Így indultunk Nyíregyházára!

A buszon természetesen aludtunk, nagy volt a nyugalom semmi csicsergés és már jó volt leszállni a buszról, bár elég hideg volt!

Az első döbbenet a hatalmas akváriumok a pingvinek és a fókák.

 Már is mentünk tovább ki erre, ki arra éppen ezért készültek fotók mindenről, de mindenről!

A következő attrakció a mosdó felderítése ami éppen a forralt boros stand közelében volt! Talán nem véletlen!

Sokan bementünk a trópusi házba((jó meleg volt)) és elképesztő! Ahogyan dzsungel kis darabját odavarázsolták!!! Tényleg olyan mint a dzsungel!

Rengeteg egzotikus állat és növény leírhatatlan! Na és a cápák! Hú! elájultam a látványtól!

 Ezt követte kb 3 órányi bolyongás tömérdek érdekes állat amint élvezik a nap melegét egy hűvös délelőttön.

Szóval szuper volt főleg,hogy lehetett forralt bort inni közbe-közbe és így nem fagytam meg!

  Mire több soron mindent lefotóztunk és megnéztünk el kellett indulnunk a busz felé, azért volt még idő egy kis kitérőre!

 Elsétáltunk a sós-tavak egyikéhez ám visszafele a hölgyek meg akartak lepni egy kis sütievéssel, de mikor közelebb mentünk a cukrászdához egyértelművé vált, hogy  a külföldi turisták voltak megcélozva az áraikkal!

Az út hazafelé éppen elég volt egy kis pihenésre! A sok gyaloglás után mindenki szuszogósra pihente magát!

Most nem volt dumaparti! Most nem tört rám semmilyen dumakényszer és a szomszédom sem bánta!

Egy nagyon pörgős és fantasztikus utazás volt ez Magyarországon és még is az egész világot bejárva!

Hortobágyi emlékek

      Ma már úgy jönnek létre és öntenek alakot ezek a kirándulások, hogy véget ér az előző és a buszon hazafelé meg is beszéljük a következőt! Ez a történet is ily módon Irotától datálódik!

Szóval már fél éve készülünk a Hortobágyra és ahogyan közeleg az indulás napja egyre többet beszélgettünk a munkahelyen összefutva a kirándulásról, egyre több részlet tisztul ki és akkor jön az élet és hozza a maga akadályait!

Szerda délelőtt Apukám telefonon felhívott, Anyukám rosszul lett és várják az orvost mennyek én is! Hú...Mit is kéne tenni, hogy azonnal ott lehessek? Hívtam barátnémat és ő rögtön jött és vitt! 
Egyre csak kavarogtak a gondolatok a fejemben: A francba! Miért pont most!?
Pont jókor érkeztem és már jobban is volt Anyuka(ami nem teljesen igaz, de még is).

Nehéz napok voltak a következők, de Anyukám egyre jobban lett , mindennel elláttam őket így esélyem lett a kirándulásra ami szombat reggel indult!

Így már kicsit nehezen mentem távol tőlük, de eljött a szombat reggel éppen hogy megszáradtak a ruháim, éppen hogy aludtam, éppen hogy leértem, mert már vártak rám! Indulás!!

A reggeli pálinka kicsit fokozta a jó kedvet , bár én kicsit csendesebb voltam a szokottnál, de a jó társaság mindig sokat segít!

Első alkalommal  Kenderesen álltunk meg Horthy Miklós nyughelyénél, a család egykori kastélyában ami fantasztikus élmény volt a hideg ellenére. Itt készült a már szokásossá vált csoportkép is!

 Rengeteg érdekes történetet tudhattunk meg a Horthy családról és az életükről a régi idők történéseiről!

Irány a HORTOBÁGY!

A kilenclyukú híd még mindig nagy élmény  valami ősi érzés tör itt a magyarra! 

Nagyon rossz volt az idő így nem is sokat volt kedvünk járkálni csak épp ahol nagyon fontosan meg kellett nézni valamit!

Innen mentünk tovább Mátára (ami rögtön Hortobágy mellett van)   egy kis lovaskocsizásra!

Fantasztikus élmény kint lenni a pusztában! Amilyen szép olyan kemény is!Biztos nem könnyű az életük az ott lakóknak ,de megértem miért élnek ott! 

Mivel volt kapcsolatunk egy odaszármazott "kecskeméti lány" személyében ezért kicsit kiváltságosok voltunk és a kocsizás után megnézhettük a nemes lovak boxait! Tisztaság , rend, fegyelem! Annyira, hogy inkább kijöttünk mert láthatóan zavartuk a munkájukba a gondozókat! 

Az érdekessége a magyar népnek, hogy a Hortobágyon ,osztrák idegenvezetőnk volt aki csak úgy törte a magyart, bár a németeknek biztos jó !

A szállásunk is fantasztikus volt! Tényleg voltunk már pár helyen, de ez volt a leg kulturáltabb ezidáig!

Olyan vacsorával vártak és némi bemutatóval, hogy csak ámultunk! Slambuc és fehér marhából pörkölt!

Annyira sok, de sok, hogy nagyobb mennyiségű alkohollal( házi pálinka) kellett utána öblögetni, hogy mozdulni bírjunk! És bírtunk! Táncolás amíg csak bírtuk! Milyen jó volt aludni kicsit!

Másnap reggel hatkor keltünk  jó bőséges reggeli no meg forma 1-es futam közben indultunk Nyíregyházára.

Folyt.köv.

"A Hegyekbe föl" Irota

Ahogyan ígértem folytatom, mert fantasztikus helyen voltunk és talán sikerül valamicskét elmondani és átadni ezekből az élményeimből !

Második nap Irotán

Annak ellenére, hogy kb 29-en aludtunk nagyjából egy légtérben, még is jót pihent mindenki és viszonylag korán fent is volt a csapat. Egy igazi húsvéti  reggeli (ami tudom az Aucklandieknek azért hiányozhat, sonka, tojás,Erzsó pástétoma, retek, hagyma,uborka, erőspista, majonézestorma stb.) után már indultunk is túrázni a kb. 4-5 km-re levő Felsővadászra!

A látvány, a levegő, a fák! Fantasztikus, hogy miden fa mennyire egyenesen tőr az ég felé és ahogyan a szél mozgatja őket, olyan mintha beszélnének hozzád!
Felsővadászon egy kis helytörténeti kiállítás és a Húsvéti Szent Mise teljessé tették a húsvétot a számomra!
Az irotai házigazdáink már ebéddel vártak bennünket jó kis leves után kemencében sült tészta és feltétként tejföl, töpörtyű és zöldhagyma! Míg vártuk, hogy ki süljenek a lángosra emlékeztető finomságok kiültünk beszélgetni a gyönyörű időben.

 Az élmény, hogy te süthetsz kürtöskalácsot inkább kitartás próba volt a parázs felett mint, hogy sem kívántuk volna már a végén enni is! De rengeteg instrukcióval segítettek bennünket a sikerért! Itt volt egy kis időnk csak úgy mászkálni Irotán és megérte! Sötétedés után irány a húsvéti party, pálinkás, vörösboros, mulatós!

 Harmadik nap Húsvét Hétfő

Reggel már kicsit nehezebben ébredt a csapat éppen kávézgattam, mikor a szomszédban  ébredezők át hívtak velük ébredezni! Jót beszélgettünk csak úgy pizsamában és jól meg is locsolt "a háremőrünk", nehogy elhervadjunk! Alig tudta már összekapni magam úgy elment az idő, reggeli, mindenem meg van, ja és bejutok-e még ma a mosdóba! Rohanva vittem a cuccomat is a buszra, de már rohanás a csoportképhez vissza!

 Ennyi volt Irotán, de egy alföldi embernek mindig élmény, ha mehet a hegyekbe föl!

"A Hegyekbe föl" Misszió az életér!

Tudom már  rég írtam, de ez a fránya idő mindig olyan gyorsan telik!
Tibinek már többször mondtam, hogy erre találjon valami jó ötletet ki, hogyan lehetne a hétnapos hétből nyolc vagy kilenc napot csinálni! Igen ez jó, hogy minden hétfőn és kedden nekem szabadságon kellene lennem ahhoz, hogy utolérjem magam! Nem kivitelezhető, mert nincs annyi szabadságom! De gondoljatok bele milyen jó lenne!! Hm. . .
 A misszió
Aki nem ismer nem tudhatja, de én szoktam "missziókat" kitalálni magamnak és véghez is viszem általában sikeresen ezeket! Mostanában a szingli kollégáimat szeretném "eladni kilóra " ahogyan én mondanám! Bár már elvenné őket férjül valaki?!
Ilyen indíttatástól hívtam szokásos éves kirándulásra egy kitűnő kollégámat! Fantasztikus intelligencia, mindig mosolyog, nem is küzd nagy kihívásokkal a külsejét illetőleg, de a kedvence a sakk! Otthon ülve vagy a barátokkal sakkozva na lássuk be, nem sok nő csap le egy ilyen partira! Ezért hívtam el  egy jó kis csapatba, hogy kicsi életet szívjon magába!
Már a kirándulás hetében kicsit aggódtam, mert nem volt kérdése és amikor elmondtam mit is és hogyan készítsen  három napra, még jó, hogy mondtam!
Egész rendes volt, már amikor lehetett tőle szóhoz jutni és nem fejezett be minden mondatunkat, de próbált beilleszkedni tényleg! A misszióm egyenlőre idegi kimerültség miatt felfüggesztve, de nem adom föl és remélem tanul a hibáiból és nem volt hiába ez a három nap !

A hegyekbe föl 

Április 23. reggel 5.00-kor ébresztő, mert jön a komám értem és a cuccaimért, randi a többiekkel és 6.00-kor indulunk a Barnevál parkolóból Irotára!
Az első megálló Bükkszentkereszt és a titokzatos kövek amelyek gyógyítanak és a még gyermektelen hölgyeknek, áldást hoz! Erre én is kíváncsi vagyok!

Igen, kicsit furán nézek ki,mert olyan hideg volt a kő inkább jó kis felfázás lesz  ebből az áldásból!
De aki hisz annak bejöhet!
A táj azonban magáért beszélt! Fantasztikus!

Irány Lillafüred kisvasútállomás! Ahol kb.másfél órát mászkáltunk és gyönyörködtünk mindenben!
A vicces az volt, hogy mindenki más fele ment és egy páran egy presszóban kávézgattunk, mikor elcsattant egy poén én meg fel "nevettem",  ezt halva megtaláltak a többiek is! Mondván ez csak a Móni lehet, így csak ő nevet!
Kisvasúttal mentünk a Diósgyőri Várba! Azért jó, ha a kalauz tudja, hogy szólnia kell, mert nem tudjuk amúgy hol kellene le szállni!
Nagyon meleg volt és a nap szinte rágta a bőrünket mindenki menekült az árnyékba! Azért az egész tárlatvezetés végén a pénzverdében lett egy Lajos dénárom és összejött egy csoport kép is! Természetesen én fotóztam ezért nem vagyok található!

 IROTA
A vár után én mély álomba kapaszkodtam magam és csak nem sokkal Irota előtt ébredtem, ezért nem figyeltem mikor jutunk ki az adótorony hatáskörzetéből, mert telefonálni már nem lehetett haza, térerő híján!
Két parasztházban lettünk elszállásolva az egyikben 29-en a másikba kb 14-en és még páran a "művházban" ahol ettünk buliztunk! Ez a levegő és a fák a dombok és a csend!!!!!

Este egy forró leves némi szintetizátoros bulicska és pár órás sorban ülés már tusolhattál is! Ez volt az elő nap! Folyt .köv.

A fejlődés jelei

A múltkor már írtam milyen is manapság felnőtt fejjel nyelvet tanulni ma Magyarországon, most talán egy kicsi reménysugár tűnt fel!

Szüleim még decemberben összefutottak egy régi ismerőssel és persze első kérdés én voltam. Meséltek az angol nyelvvizsgára készülésemről és ő fölajánlotta a segítségét, majd januárban térjünk vissza rá. Visszatértünk rá és azóta minden vasárnap délelőtt (Kata ismeri) a Gyóni Icához járok, kb. 1,5-2 órát angolozni baráti áron! Tényleg nagyon  meglepett ennyi minden után!

Nagyon sokat jelentett, mert végre valaki megtudta mondani hol is tartok ebben a fene nagy tanulásban! Mennyit kell  még és főleg a hogyan! 

Az első alkalommal csak megbeszéltük mikor is lenne alkalmas, de ő már angolul is (gondolom felakarta mérni hol is tartok) akart beszélgetni! Már nem tudom második vagy harmadik alkalommal, de mondta, hogy "ő látja meg van bennem az ami kell és megcsináljuk". Ez akkora lökést adott, hogy a tanfolyamot is kezdtem más szemmel nézni. 

Így most hétfőn és csütörtökön a tanfolyam főleg nyelvtan és beszélgetés Matt-el, vasárnap pedig Ilonkával témák, képek szituációk készülvén a szóbelire! Bár lehet, hogy ez is a dolga egy tanárnak, de nekem nagyon nagy dolog!

Azóta már bevállaltam egy prezentációt természetesen angolul és miről is szólhatna másról mint Auckland!

Minden hétfőn valaki felkészül olyan témáról ami, akár a családjával, akár kedvenc időtöltésével kapcsolatos.

Én azokból a képekből választottam párat amit az első kirándulásotokon készítettetek a belvárosról és írtam pár mondatot hozzá. Majd elküldöm! (Kata ne aggódj nem vagytok egyik képen sem rajta) 

Nagy sikert arattam és persze jól esett, nagyon kedves volt a csoport!

Volt még pár kérdés, de nagyon  jó volt! Köszönöm.

Milyen is az élet?

Olykor ilyen is meg olyan is! Könnyebb és nehezebb! Mikor ki hol tart önmagához képest!Milyen jó is amikor megoldunk valami nekünk nagy problémának ítélt élethelyzetet, mert máskor, másnak már tudunk hasonló helyzetben némi támpontot adni, merre ne!

Így történt ez a szilveszter előtti napokban is. Éppen már a lustálkodás édes örömét kezdtem élvezni (arra a fél órára), amikor is nem hagyott nyugodni ez a fránya skype. Esetleg, talán a világ másik végén is így gondolkodnak és ők is bekapcsolódnak (Kata és Tibi)! 

Na ők nem, de a család idehaza igen és kicsit gyakoroltuk ezt a skypolást csak így lazán! Jót beszélgettünk (velük mindig röpül az idő), de Ádám lemaradt és meg beszéltük, hogy vele majd később! De ki gondolt, hogy még éjjel egykor is ment az msn! Mert ment!

Kérdések válaszok hada, oda-vissza, mire a végén csak kiderült, hogy nem megy sehova szilveszterezni  tizenhét évesen! Én csak kicsivel lennék több  (kb 21 évvel), de még most is hiányoznak a barátok, a bulik, a közös hülyeségek, az együtt átélt klassz dolgok! Ezért elhívtam az én barátaim közé, nehogy már "otthon üljön"! Persze van ,hogy néha jobb otthon, de most ne már!!!! 

Innen indult csak be a forró drót! Mert ahová mi mentünk oda belépőjegy kellett, de 30-án éjjel honnan vegyek jegyet? Nem gond  a földalol is, de lesz! Másnap kiderült (aznap), hogy van az egyik haveromnak plusz két jegye azzal betudnak jönni. Így is lett! Kb. 31-én délután három magasságában ki is derült! Fhúú. . .

Nagy örömömre életünk első közös szilveszteri bulijára készültünk, jöttek a barátok is hozzám, nagy nevetések, pezsgő, lencse hegyek, virsli halmok zene és némi beszélgetés után himnusz, koccintás, néhány telefon és mentünk is a buliba! 

Természetesen Ádit a csajok hada rögtön lekapcsolta ahogyan beértünk! Mi is összetalálkoztunk a többiekkel és még sokan másokkal és egy fergeteges szilvesztert csaptunk! Ádi néha megmutatta magát akkor jókat hullámoztunk és láthatóan a többiek is nagyon élvezték, hogy ott van ő is. Olyan volt mintha  már máskor is buliztunk volna így együtt! 

Nagyon büszkévé tett, hogy ilyen jó fej volt, bár szerintem amúgy is ilyen legalább is velem mindig!Milyen jó ötlet volt kicsit skypolni, fantasztikus dolog lett belőle. 

Még ha kicsit nehéz is a kezdet, a fájó sebek miatt, de egy kis lökés elindíthat valami újjat egy szebb holnap felé.